Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mit sütsz kis szűcs? - Fogazati rendellenességek és beszédhibák

2012.09.28

webcache.googleusercontent.com/search

A beszédtanulás kezdeti szakaszában majdhogynem természetes jelenség, ha a gyerek egyes hangokat nem tud pontosan kiejteni. Gyakran már jól hallja a különbséget, csak éppen ő maga nem képes megbirkózni a feladattal. 

Megeshet, hogy a gyerekszobából nagy szuszogások közepette ez hallatszik ki: "Makk Marci - Makk Marci". A csemetében még minden igyekezete ellenére benne szorul a cs, hogy a kislány makkfigura nevét is jól mondja ki. Sokkal több kényelmetlenséggel jár az illető számára, ha ez a jelenség tartósan fennmarad, netán még fiatal- vagy felnőttkorban is tetten érhető a pöszeség.

A pöszeség és az orr-hangzós beszéd általánosan ismert beszédhibák, és ezek kapcsolódnak leggyakrabban a fogazati rendellenességekhez.

"Nyelve válogatja"

A pöszeség a kiejtés olyan zavara, amelyet az adott nyelv ejtési normájától való eltérés jellemez. Ez azt jelenti, hogy egyes nyelvekben a fonológiai (hangtani) rendszer szabályos részei lehetnek olyan beszédhangok, amelyeket a magyarban a beszédhibák körébe sorolunk. Pl. a franciában megfelelnek a normának az orrhangú ejtésű magánhangzók és az uvuláris r; az angolban az sz hang két fogsor közötti ejtése, a th önálló fonéma (hang); a japán nyelvben viszont nincsen r hang.

Részleges pöszeség esetén mindössze egy vagy csak néhány hang képzése hibás (pl. r, sz, z, c, s, zs, cs). Általános vagy teljes a pöszeség, ha a mássalhangzók nagy részére és esetleg az ö, ü ejtésére is kiterjed az eltérő képzésmód. Előfordulhat teljesen érthetetlen beszéd is. A pöszeségre jellemző lehet a hangok helyettesítése (pl. r helyett l, ty helyett t), torzítása (pl. a fogsorok közötti sz hang ejtése) vagy kihagyása (gyakori a h hang elhagyása). Súlyos esetben a mássalhangzók nagy részét t hanggal helyettesítik a gyermekek.

Jellemző tünetek

A pöszeség leggyakrabban az óvodás- és kisiskolás korban van jelen, de felnőttkorban is előfordulhat. Javítása egyszerűbb és hatékonyabb fiatalkorban, mert a beszédhiba ekkor még nem rögződött. Különböző típusai léteznek a pöszeségnek, attól függően, hogy a háttérben milyen kóroktani tényezők húzódnak meg, és ezek milyen tünetekkel járnak. Mindegyikre érvényes azonban az artikulációs hiba jelenléte.

A beszédgyengeség tünetegyüttese a családon belüli hajlamosító tényezőre vezethető vissza. Ezeknél a gyermekeknél a következő beszédtünetek épülnek egymásra: megkésett beszédfejlődés (3 éves kor után indul meg), általános pöszeség, a beiskolázáskor olvasás- és/vagy helyesírászavar (diszlexia, diszgráfia), a pubertásban hadarás. Mindezeken kívül általános motoros ügyetlenség, amuzikalitás, szókincsszegénység, a grammatikai készség gyengesége színezheti a képet.

Általános motoros ügyetlenség önmagában is előfordulhat. Ebben az esetben a nagymozgások (járás, futás), a finommozgások (rajz, gyurmázás, írás), valamint a beszédszervi mozgások (a nyelvtest és/vagy a nyelvhegy különféle helyzetének) koordinációja renyhe, merev, esetleg görcsös.

Akusztikai diszgnózia esetén, ép hallás ellenére zavart a hallási információk értelmezése, feldolgozása, emlékezeti tárolása, illetve előhívása. Ilyenkor a személy nehezen vagy egyáltalában nem tud különbséget tenni zörejek, zenei hangok, illetve a finom hallási elkülönítést igénylő beszédhangok (sziszegő hangok, zöngés-zöngétlen párok) között.

Az inger-egymásutániság észlelési zavara is jelen lehet a részleges pöszeséggel együtt. Ez a következő tünetekben érhető tetten: a gyermek nem képes a hét napjait, a hónapok neveit felsorolni, mondókát, verset, számsorokat megjegyezni.

Ajak- és nyelvproblémák

A perifériás beszédszervek közül az ajkak és a nyelv eltérései főként a sziszegők, az ajakhangok (p, b, m, f, y) és a magánhangzók képzését befolyásolják. Ezek az eltérések leggyakrabban sérülések, bénulások, daganatok, fejlődési rendellenességek.

A lenőtt nyelv abban akadályozza a gyermeket, hogy nyelve hegyét vagy hátát a kívánt képzési területhez emelje a szájtérben. Ilyenkor ún. kom-penzatív képzés jön létre. A nyelv felszabadítása a nyelvfék felmetszésével történik, ami viszont önmagában nem jelenti a nyelv mozgásos koordinációs készségének helyreállását, ezért a végleges megoldáshoz logopédus szakember segítségét kell igénybe venni.

Kulcsszereplő: a fogazat

A perifériás beszédszervek közül a fogaknak van a legnagyobb jelentősége. Épp ezért már a XVII. században felfigyeltek a pöszeség és a fogazati eltérés kapcsolatára, amely leggyakrabban a „sziszegőket” (sz, z, c, s, zs, cs) érinti. Ezeknek a hangoknak a különféle torzításait szigmatizmusnak nevezik.

Főként óvodáskorban igen gyakran társul szigmatizmussal a fogazati eltérések közül az elülső vagy oldalsó nyitott harapás, a felső frontfogak előreállása, a frontfogak keresztharapása és a két felső nagymetsző közötti hézag (diastema). Ezek csak hajlamosító tényezők, így nem minden esetben kapcsolódnak egymáshoz. Szülők gyakran teszik fel a kérdést, hogy a metszőfogak váltásakor fellépő ideiglenes foghiány okozhat-e pöszeséget? A felmérések arra utalnak, hogy ez nem befolyásolja az ejtést, ha az előzetesen szabályos volt.

A fogazati rendellenességek többnyire családon belül öröklöttek, de kialakulásukat elősegítheti, illetve a kórképet súlyosbíthatja valamilyen nem kívánt külső tényező is. Ilyen lehet az ujjszopás, amely kisgyermekkorban gyakori, ezért lényegesen sűrűbben tapasztalható elülső nyitott harapás a tejfogazatban, mint később, amikor a „rossz szokás" már eltűnik. Az ujjszopással egyidejűleg a nyelv szabályos helyzete és ezzel tónusa is megváltozik: lejjebb és előrébb kerül a szájtérben, úgy tűnik, mintha túl nagy lenne.

Nyugalmi helyzetben, nyeléskor és beszéd közben (főként a sziszegők ejtésekor) is előrecsúszhat a fogak közé, vagy esetleg a szájtéren kívülre kerül. Logopédiai gyakorlatok segítségével a nyelv megfelelő tónusúvá válik, és újra elfoglalja szabályos helyzetét a szájtérben. Ne felejtsük, hogy az ujjszopás természetes velejárója a gyermekkornak, és a leszoktatás soha nem történhet gyors és erőszakos formában! Érzelmileg sérült gyermekeknél hosszabban fennállhat, ilyenkor forduljunk pszichológushoz.

A felső fogív nagyfokú szűkülete és az ezzel járó magas, „gótikus szájpad", a kóros mértékű mélyharapás a sziszegő hangok éles, „füttyszerű" ejtéséhez, az ún. szigmatizmus sztridensz kialakulásához vezethet. Ez utóbbi harapási rendellenesség megjelenése már inkább a maradó fogazat kialakulása után jelentkezik.

A szájpad legsúlyosabb eltérése a szájpadhasadék. Ez a fejlődési rendellenesség ajakhasadékkal együtt vagy külön is előfordulhat. Műtét nélkül az anatómiai viszonyok nem megfelelőek a tiszta artikuláció zavartalan kialakulásához. A hangok képzése a normától eltérő helyen és módon, pl. a garatfal és a nyelvgyök között jön létre. Legjellegzetesebb jegye az igen feltűnő, ún. nyílt orrhangzós színezet.

Többoldalú javítás

Korábbi kísérletünk bizonyította, hogy az óvodáskori pöszeség javítása akkor a legeredményesebb, ha egy időben a fogrendellenességet és a helytelen nyelést is korrigáljuk. A fogrendellenességet a Rehák-féle gyógycuclival történő gyakorlatozással szüntetjük meg. Ez napi két alkalommal végzett 8-10 perces gyakorlásból áll. A szabályos nyelvműködést a nyelv különböző részeinek mozgatásával érjük el, ez alapozza meg a helyes artikuláció kialakítását is. A fenti terápia leghatékonyabban óvodákban szervezhető meg. A korai vegyes fogazat idején (a metszőfogak váltódása után) a fogazati rendellenességet jól lehet korrigálni kivehető fogszabályozó készülékkel. A logopédiai kezelést vagy párhuzamosan, vagy – ha feltűnő a fogazati anomália – annak mérséklődése után célszerű elkezdeni, amikor az anatómiai feltételek már részben adottak.

Leghatékonyabban rögzített készülékkel hozható helyre a fogazat teljes leváltódása után is fennálló eltérés. A logopédiai munkára a vegyes fogazati eltérésnél említettek érvényesek. A szabályozással megváltoztatott formához kellő mozgásos ügyességgel kell alkalmazkodni, amelyet a hallási diszkriminációs (megkülönböztető) készség fejlesztésével is segítünk. Későbbi életszakaszokban egy-egy fogmű szájba helyezése (korona, híd, részleges vagy teljes protézis) ideiglenesen, idős embereknél néha véglegesen megváltoztathatja a sziszegők képzését, tompábbá vagy élesebbé teheti azokat.

Különös gonddal

Az ajak- és/vagy szájpadhasadékos betegek gondozást igényelnek, amely több szakterület együttműködésével valósul meg (sebész, ortodontus, logopédus, foniáter, audiológus stb.). Szükség esetén már az első műtétet (ajakműtét) megelőzően is történhet fogszabályozási beavatkozás. Nagy általánosságban azonban az aktív kezelést a korai vegyes fogazati stádiumban (8-9. év) érdemes elkezdeni. Először általában kivehető készüléket, majd a maradó fogazat kialakulása után rögzítettet alkalmazunk.

A korai logopédiai fejlesztés a műtétek után veszi kezdetét, a szülő segítségével. Ez a megfelelő perifériás beszédszervek aktív és passzív tornáztatásából áll. Kétéves kortól speciális terápiát alkalmazunk, amely a gyermek napi életritmusába beilleszthető. Ezzel érhetjük el, hogy a beiskolázás idejére nyelvi fejlődése, artikulációja, beszédhangszíne a normálisnak megfelelő lesz.

Kezdjük a csecsemővel!

A tiszta artikuláció és a szabályos fogállás kialakulását elősegíti az anyamellről való szopás, a későbbiekben pedig főleg nyers zöldségek és gyümölcsök kiadós rágása. Megfelelő tónusúvá tehetjük a renyhe izomzatú nyelvet cukormentes rágógumi rágásával is. Beszéd-, illetve a fogazati eltérések észlelése esetén forduljunk azonnal szakemberhez!
 

Dr. Kovács Emőke, Dr. Rehák Gizella - vital.hu