Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egérke piros szegélyes kék kabátja

2011.02.01

 
 

Volt egyszer egy öregapó, anak volt egy fekete kutyája. olyan kicsi volt ez a kutya, hogy öregapó elnevezte Egérkének.Egérke nagyon szeretett vadászni. Ha gazdájával kiment az erdőbe,folyton szimatolt nyüszitett,egyre kisnyulat keresett.

Egy téli napon ismét kiment öregapóval az erdőbe. Egyszerre valami nagyon érdekes szag csapta meg Egérke szimatoló orrocskáját. Izgatottan nyüszitve rohant a bokrok közzé. Az egyik bokor alatt lyukat látott meg, s belebújt. Ez a lyuk egy alagut nyillása volt, s a csöpp kutyus sietősen totyogott előre az alagutban. Hirtelen megtorpant. Egy nyul állt előtte, hosszú fülét, mulatságos orrát mozgatva. Egérke éktelen ugatásba kezdett:

-Vau ...vau!- A nyul meg csak nézte, s mozgatta fülét meg az orrát.

-Miért nem szaladsz el?--kérdezte Egérke.- Hogyan fogjalak meg, ha nem szaladsz előlem?

-Miért akarsz engem megfogni? -kérdezte a nyul.

-Nem is tudom pontosan-mondta Egérke- De úgy tudom, hogy a elszoktak futni a kutyák elől. Nem félsz tőlem?

- Nem hiszem mondta a kisnyul,-tudod, te olyan pici vagy, hogy nem félek tőled,akármilyen hangosan ugatsz is! Különben is jobban tennéd, ha abbahagynád ezt a csúf lármázást. Nézd meg inkább a fiaimat, olyan aranyos kis jószágok!

Nyúlanyó az alaguton át a fészekhez vezette Egérkét, és megmutatta neki az öt aranyos kis nyulacskáját

.- No most már tudod a hozzánk vezető utat, gyere el máskor is- mondta nyúlanyó Egérkének barátságosan.

Másnap reggel leesett az első hó. Öregapó azt mondta Egérkének, félti őt a nagy hidegben, ezért piros szegélyes kék kabátkát adott rá. Egérkét szoritotta, csiklandozta a kék kabátka, meg akart szabadúlni, de sehogy sem boldogult. öregapó leült a kandallóhoz melegedni. Egérke meg fogta magát, és piros szegélyes kék kabátjában, nagy mérgesen csaholva, az erdőbe vágtatott. Egyenest a nyulcsalád fészkébe vezető alagut felé rohant.

-Ó egek- kiáltotta nyúlanyó,mikor meglátta Egérkét- milyen csinos a korcsolyaruhád

! -Ez nem korcsolyaruha-vakkantott Egérke-, ez csak egy piros szegélyes kék kabát, ami szorít és csiklandoz. Kérlek, segíts leszedni rólam! Odaadnám takarónak a kisnyusziknak.

Nyúlanyó óvatosan leszedte Egérkéről a kék kabátkát, gyöngéden ráteritette az alvó nyuszikra, s fölsóhajtott:

-Nézd csak; milyen aranyosak! És gyere lel Egérke, kérlek gyere el hozzánk máskor is!

Egérke hazaballagott, s mikor öregapó megkérdezte tőle, hogy hova lett az új kabátkája, boldogan csaholta: Vau- vau..

De öregapó nem értette, mit csahol Egérke, és még most is azon gondolkozik, ugyan hová tünhetett a kék kabátka.

nyuszik01.jpg


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.