Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2012 szeptemberben tanultuk

 

Szőrös hörcsög

 

Láttam szõrös hörcsögöt.
Éppen szörpöt szörcsögött.
Ha a hörcsög szörpöt szörcsög
rátörnek a hörcsög görcsök.

 

 

Picike pocok

Egyszer egy icike-picike pocok
pocakon pöckölt egy másik icike-picike pockot,
mire a pocakon pöckölt icike-picike pocok is
jól pocakon pöckölte az őt pocakon pöckölő icike-picike pockot.

 

 

 

 

A mezei nyúl és a sündisznó (népmese)

A mezei nyúl és a sündisznó (népmese) Egyszer egy szép nyári napon künn a mezőn találkozott egy mezei nyúl egy sündisznóval. A mezei nyúl bosszantani kezdte a sündisznót. Azt mondja neki:
- Te sündisznó, ezekkel a horgas lábakkal hogy mersz te megindulni, hogy is tudsz te menni?
A sündisznó nem hagyta magát, visszavágott szóval:
- Én ezekkel a horgas lábaimmal jobban tudok futni, mint te azokkal az egyenesekkel!
Azt mondja a nyúl:
- Én azt nem hiszem.
- Na, ha nem hiszed, akkor fogadjuk le.
Hamar lefogadták. Csináltak egy nagy fogadást ketten. Mikor kész volt a fogadás, akkor azt kérdi a nyúl a sündisznótól:
- Na, mikor futunk?
Azt mondja a sündisznó:
- Holnap reggel, mikor a nyolcórás vonat megy.
Azt mondja a nyúl:
- Miért nem most?
- Azért, mert haza kell mennem, hogy egyek. Holnap reggel nyolc órakor ebbe a pontos helybe legyünk mind a ketten.
Na, a sündisznó hazament. Otthon a felesége várta az étellel. Miután megvacsoráztak, hát elmesélte a feleségének, ami történt:
-Ni te, én fogadtam a nyúllal, hogy én jobban tudok futni, mint ő.
Azt mondja a felesége neki:
- Ne szamárkodj, hát hogy tudnál te jobban futni, mint a nyúl?
- Hagyd csak el te, majd kiokoskodjuk!
Másnap reggel felkeltek, megreggeliztek, s kimentek a mezőre. De nem arra a föld végére mentek, ahol kellett, hogy találkozzanak a nyúllal, hanem a másik végére; ott a feleségét a sündisznó beállította az egyik barázdába. Azt mondta neki:
- Amikor a nyúl a másik barázdán ideér, akkor te jó előre kiálts: "Én már itt vagyok!"
Akkor a sündisznó elment a földnek a másik végére, a találkozott a nyúllal. A mezei nyúl és a sündisznó (népmese)
- Szervusz, nyúl koma!
- Szervusz, sündisznó koma!
- Eljöttél?
- Eljöttem!
- Na, hát futunk?
- Futunk.
- Na de hogy futunk, hogy jobb legyen? - kérdezte a mezei nyúl.
Azt mondta a sündisznó:
- Én futok az egyik barázdában s te a másikban. hogy ne akadályozza egyik a másikat a futásban.
- Helyes, jól van.
A nyúl megállott az egyik barázdában, a sündisznó a másikban.
Akkor a sündisznó azt mondta a nyúlnak:
- Én számolok egy-kettő-hármat, s mikor a hármat mondom, elrugaszkodom.
S a sündisznó olvasott:
- Egy, kettő, három!
Akkor mind a ketten nekirugaszkodtak, de a sündisznó csak kettőt ugrott, s lebújt a barázdába. De a másik sündisznó ott volt a másik végében a földnek, s mikor a nyúl odaérkezett, akkor rákiáltott:
- Én már itt vagyok!
Akkor azt mondja a nyúl:
- Nem volt jó, még egyszer futunk!
Akkor visszafordultak, s kezdtek visszafelé futni, de az a sündisznó is csak kettőt ugrott, s lebújt. A nyúl tőle telhetőleg futott, úgy, hogy annál jobban még nem futott soha. Mikor a föld végéhez érkezett, a másik sündisznó azt kiáltja:
- Én már itt vagyok!
- Nincs jól, még egyszer futunk!
Visszafele is megfutamodtak. A sündisznó lebújt, a nyúl pedog futott tőle telhetőleg. Mikor érkezett a másik végére a földnek, a másik sündisznó szintén kiáltja:
- Én már itt vagyok!
- Nincs jól - mondja a nyúl -, még egyszer futunk, negyedszer.
Na de a nagy futásban megreszketősült a nyúl lába, és a föld közepénél elesett, nem bírt továbbmenni. A sündisznók peidg lekacagták a nyulat, övék volt a nyereség. Hazamentek nagy kacagva, s máig is élnek, ha meg nem haltak.

 

egyszervolt.hu/estimese/a-mezei-nyul-es-a-sundiszno-nepmese_20100314.html  

 

 

Hétfő, kedd, szerda
csütörtök, péntek, szombat,
vasárnap.
Jó dolgunk van,
mint erdőn a madárnak.

 

Mit mos, mit mos, Levél Katicája?
Pittyet, pattyot, varrott keszkenőket.
Ha szél volnék, fújdogálnék,
madár volnék, röppentenék,
víg szívemmel, víg lelkemmel
téged elvennélek.
                 

Gryllus Vilmos - Hangyák

Hangyák fekete, munkás serege,
némán zakatol, folyton robotol.

Harcos, katona, hosszú a sora,
sebzés sose fáj, nincsen akadály.

Sok száz kicsi láb fürgén nekivág,
mindig menetel; kell még eledel!                                    

 

 

SIKLÓ

 

Sikló, amikor tekereg,
félnek nagyon a gyerekek.
Nézd csak, pedig oly kedves,
bőre gyönyörű, nedves.

Embert, gyereket sose mar,
inkább menekül, elinal.
Vékony, kicsi és gyenge,
és csak halakat enne.

 

Sarkady Sándor:

Póruljárt róka

Serte-perte sünkölök
árokparton sündörög.
Ravasz róka nagy galád,
rég feni rá a fogát.
Előugrik, fú, morog,
még a nyála is csurog.
"Megfogtalak, sünkölök,
csapok egy jó früstököt!"
"Hóha, hóha, róka úr,
tüskés bundám orrba szúr!"
A sün egyet pöndörül,
tűgombóccá gömbölyül:
"Most egyél meg, hogyha tudsz,
Róka koma, jobb ha futsz!"
Óbégat már csalavér,
a pofája csupa vér,
nyüszít, mint a nyenyere-
nem kell malac pecsenye!
Fájó orra feldagad,
szégyenszemre elszalad.
Hempereg a kismalac-
hasát fogja, úgy kacag.

 

A vadász és a róka

 

Vadász, vadász lopakodj,
róka, róka futamodj!

Kár volt múltkor libát lopni,
kiscsirkékkel táncot ropni!

Vadász, vadász lopakodj,
róka, róka futamodj!

Megfogtad a fácán lábát,
lehúztad a nyúl bundáját!

Vadász, vadász lopakodj,
róka, róka futamodj!

Ettél volna inkább répát,
vagy a mezőn margarétát!

Vadász, vadász lopakodj,
róka, róka futamodj!